Feltekinteni rá és tanulni tőle

Scheffler János kinevezésének évfordulójához közeledve Kálmándon gyűltek össze a nagykárolyi főesperesség papjai és hívei, hogy vértanú püspökükre emlékezzenek.

Megtelt a kálmándi Szent Anna templom március 23-án szerdán, a délelőtt tizenegy órától bemutatott szentmisén, melyen Isten Szolgája Scheffler János püspöki szolgálatára emlékeztek a nagykárolyi főesperesség papjai és hívei. A szentmise elején, a főcelebráns Ft. Reszler Mihály emlékezett egyik paptársa kijelentésére, miszerint valamilyen „méz" kell legyen Kálmándon, hogy olyan sokszor zarándokolnak oda.

„Az a méz pedig nem más, mint egy ember, közülünk való, aki átment a megpróbáltatások tüzén és Isten méltónak találta arra, hogy szentjei sorába emelje. Isten Szolgája Scheffler János, aki rövidesen a boldogok sorába kerül, megkapta Istentől azt a kegyelmet, hogy az Ő jobbján vagy balján üljön. (...) Mi azért vagyunk itt, hogy föltekintsünk arra, akit 1942 március 26-án a Szentszék a Szatmári Egyházmegye püspökévé nevezett ki. Emlékezzünk arra, aki megjárta a kommunizmus börtöneit, és hűségéért most a szentek társaságában ül. De nem csak emlékezni akarunk, hanem föltekinteni rá és tanulni tőle: hűséget egyházmegyénk-, egyházunk iránt, áldozatkészséget abban a munkában, amit Isten ránk bízott, megtanulni azt a csendes, határozott lelkületet, amely egykor jutalmul megkapja az égi dicsőség koronáját."

Prédikációjában Reszler Mihály főesperes Scheffler János céltudatosságán keresztül a mindenkori püspök feladataira tekintett. Ehhez ismertette a vértanú püspök 1942 májusában megírt első körlevelének tartalmát, ebben Scheffler János a címeréből kiindulva bontja ki céljait, melyek - mint mondta - minden korban érvényesek. „Egyházmegyénk híveinek és papjainak ma is ugyanaz kell, hogy legyen a célja: a krisztusi egység iránt megélni a krisztusi szeretetet és ezen keresztül építeni Isten országát ott, ahová Ő állított bennünket. Kérjük Isten Szolgája Scheffler János püspökünk közbenjárását, hogy ő támogasson és adjon erőt, bátorságot ahhoz, hogy hozzá hasonlóan merjünk álmodni nem könnyű időkben arról az egységről, amelyet ő, főpásztori működésének szinte kizásrólagos, egyedüli céljának tűzött ki."

Ft. Néma Sándor plébános a szentmise végén szólt a hívekhez, ebben kapcsolódott a prédikációban elhangzottakhoz: „A püspök Krisztus hű tanúja, híveinek, papjainak szerető atyja, Istent kell, hogy megjelenítse. Azt kérjük vértanú püspökünktől, hogy a mai püspökök, papok is ilyenek legyenek. Isten szeretetét sugározzák felénk, ezt adják nekünk."